2011. szeptember 10., szombat

Magyar Nemzeti Cirkusz - 01.


Gyermekként voltam utoljára cirkuszban. Most a gyermekemet vittem el, láthattam az arcán a csodálkozást, az örömet, amikor meglátta az állatokat, a táncoló lovakat, az akrobata kutyákat, az ugrócsoportot. Az elefánt látványa ugyan félelemmel töltötte el, és a gumicsőbe bújt embertől sem volt túlságosan elragadtatva, szorosan bújt a vállamra, átölelte a nyakam, és csak akkor lett újra lelkes, mikor az elefánt elment aludni :) Én szinte végig a fényképezőgép keresőjében néztem a műsort, így kicsit más élmény volt. Első sorban, vaku nélkül, ám annál nagyobb lelkesedéssel foglaltam el a helyemet! Most is olyan titokzatos ez a világ, mint amilyennek 20 évvel ezelőtt találtam. Legszívesebben a kulisszák mögé mentem volna be fényképezni, ahogy azt Urbán Ádám is tette. Sajnos nekem csak a porond maradt, ráadásul vakut sem lehetett használni, de talán jobb is volt, mert a fényeket és a hangulatot így még hitelesebben örökíthettem meg. Igaz, nem kicsit volt sötét :) 

5 megjegyzés:

  1. Nem szeretem a cirkuszt! A bohócokat meg főleg!
    De a kép azért nagyon tetszik! :)

    VálaszTörlés
  2. Igazi cirkuszi hangulata van a képnek, színpompás, csillogó.

    VálaszTörlés
  3. Gyermekként voltam utoljára cirkuszban, most is olyan titokzatosnak találtam! Még lesznek képek :)

    VálaszTörlés
  4. Valamikor egy interjút olvastam egy budapesti bohóccal, ami egy napilap mellékletében jelent meg, akkor csalódtam életemben először ebben a világban. Szomorú volt, panaszkodott, és egyáltalán nem az volt, amit láttam gyerekként a porondon. Azóta eltelt jónéhány év, és most sem változott meg a véleményem, de te bennem a gyerekkori látványt hoztad fel! Tetszik!

    VálaszTörlés
  5. Valahogy nem rajongtam sosem a cirkuszért, a kép viszont jó, nem is kell vakuzni ilyenkor.

    VálaszTörlés